2020. március 22-én hajnalban a Szaturnusz a Vízöntő jegyébe lépett. Egyelőre június végéig kapunk ízelítőt ebből az energiából. A második félévben a Szaturnusz visszatér a Bak jegyébe addig a pontig, ahol február 3-án járt. Átgondolhatjuk az év ezen 5 hónapjának történéseit és levonva a tanulságokat, kialakíthatunk egy új szemléletmódot, életvitelt, egy tudatosabb és felelősségteljesebb hozzáállást. Majd december 18-tól a Szaturnusz ismét a Vízöntő jegyébe lép és itt halad tovább egészen 2023. március 7-ig, amikor majd átlép a Halakba. A Szaturnusz mindig a feladatot, úgy is mondhatnám, hogy a leckét jelöli ki. Mi a tanulnivaló a Vízöntő minőségben? Nos, a Vízöntő egy igazán közösségformáló, együttműködésre, összetartásra tanító energia. Ugyanakkor igencsak független és szabadságszerető is. A folyamatos megújulás, a jobbító szándék, a változás hajtja. De ha nem tudja mi felé indul - csak el attól, ami van - akkor egy állandó kielégületlenség érzés lesz mozgatórugója. Célt nem ér, jobb nem lesz, csak mindig más. Ebbe az energiába illeszkedik bele most a Szaturnusz, a maga merevségével, korlátaival, ugyanakkor összeszedettségével, felelősségvállalásával is. A Vízöntő Szaturnusz képviseli azt az energiát, ami lehetővé teszi, hogy egyensúlyt találjunk a szabadság és a kötöttség között. Hogy úgy változzunk, hogy az mind magunknak, mind a körülöttünk lévőknek javára váljon. Hogy megtanuljunk önmagunknak határt szabni, legyen az függetlenség, élvezetek, fogyasztás, anyagi javak, bármi, amit jelenleg túlzásba viszünk. Az önkorlátozással nemcsak a pazarlásnak vethetünk véget, de összehangolódhatunk másokkal is. Kiegészíthetjük egymást úgy, hogy mindenki azt teszi amihez a legjobban ért, amiben tudása legjavával járul hozzá a közös ügyhöz, akármi is legyen ez: az otthoni teendők megosztásától a földi lét megőrzéséig.

Ha annak a pillanatnak az Égképét viszgáljuk, amikor március 22-én a Szaturnusz a Vízöntőbe lépett, érdekes üzeneteket fejthetünk meg. A horizonton épp a Halak jegye volt felkelőben. A Halak az egység szimbóluma, az Unio Mystica, az Istennel való lelki egyesülés élménye. Annak elfogadása, hogy létezik  valami kozmikus rend, rendszer, ami ember felett álló. Amivel emberként azonosulnunk kell, ha akarjuk, ha nem.
A horizonton látható a Merkúr és a Hold is. Jelzik, hogy tudatosan meg kell teremtenünk ezt a lelki kapcsolatot, átadva magunkat a magasabbrendű törvényszerűségeknek. Hétköznapi szinten pedig a családi, érzelmi, lelki kapcsolatok egységét kell létrehoznunk. A két planéta kedvező fényszögben van a Rák jegyében lévő, karmikus feladatot jelző Felszálló Holdcsomóponttal, azaz ismét a család, az otthon, az ősi gyökerek, a lélek, az érzelmek kérdésköre kerül ezáltal is fókuszba. A Merkúr két állócsillagot is érint. Az egyik a „ király szerencsecsillaga”, segít minden olyan dologban, ami az ÉLEThez szükséges. De már tudatos döntéseken keresztül, vállalva tetteink következményét. A másik csillag is a teremtéshez kapcsolható, a legtisztább teremtőerőt és egyfajta Égi sugallatot jelképez. A Kosban járó Nap is együttáll egy állócsillaggal, ami arra int, hogy most a túlzott egoizmus, az önfejűség és önérdek az önpusztítás melegágya lehet. Ennek átélésére nincs szükség, ha koncentrálunk a Felszálló Holdcsomópont által jelölt feladatokra, elfogadjuk az univerzum törvényszerűségeit, visszatalálunk gyökereinkhez, legbelső énünkhöz, lelkünk mélyéhez, érzelmi kapcsolatainkhoz, családunkhoz.
A  Szaturnusz  feszült fényszögkapcsolatban van a Bikában járó Uránusszal. Ez utóbbi együttáll egy olyan állócsillaggal, ami a testi sérüléseket, tüzvészt, háborút, földrengést, pusztulást szimbolizálja. Negatív megélése ennek  a kapcsolatnak valóban megtestesülhet tragikus sorseseményben. Pozitív forgatókönyve azonban ismét csak az önkorlátozás. Ha képesek vagyunk a lemondásra, az összefogásra, akkor nem szükséges külső kényszer ahhoz, hogy létrejöjjön valamiféle együttműködés és közös erőfeszítés. A döntés a mi kezünkben van.
Az egészet „felügyeli” a Bak Jupiter-Mars-Plútó hármasa kedvező fényszöget vetve a Halak Neptunuszra. Ha el tudjuk fogadni azt, hogy létezik egy felettünk álló „valami” – Isten, Univerzum, természeti erő, hívjuk bárhogy – s ennek a valaminek vannak törvényszerűségei, amihez emberként  igazodnunk kell és aminek alapja a szeretet, az önfeláldozás és nem a határtalan fogyasztás, az anyagi felhalmozás és egyéb fizikai síkhoz kötött túlzások, akkor áldozatokat is tudunk majd hozni nemcsak azért, hogy saját életünk ne törjön derékba, hanem azért is, hogy élhető körülményeket biztosítsunk a jövő nemzedékének. Ehhez gyökeres változásra, szemléletmódunk átalakítására van szükség. Kezdhetjük rögtön saját házunk táján. Megfejtve belső működésünket, kivetítéseinket, kompenzálásunkat és megértve mind környezetünk visszatükrözéseit, mind az Univerzum jelzéseit.